| Adjon az Isten! Tisztelt Főkapitány Úr! Pár évvel ezelőtt hoztam egy rossz döntést. Nem keresek rá mentségeket, rossz döntés volt. Egy fiatal lány döntése volt, aki korban felnőtt volt, észben nem. Aztán rájöttem, hogy rossz utat választottam. Szerettem volna tiszta lappal újraindulni. A Magyar Gárda soraiba jelentkeztem, és elmondtam a múltamat. Úgy éreztem, ha elmondom szépítés nélkül a múltamat, vállalom érte a felelősséget, akkor elmondhatom, hogy felnőtt lettem. Úgy éreztem, hogy esélyt adok vele magamnak. És megkaptam ezt az esélyt a Gárdától is. Köszönöm, hogy a Gárda összezárt, és megvédett. Épp ezért hoztam meg életem második legfájóbb döntését: szeretnék kilépni a Gárda soraiból. Sajnálom, hogy a sajtó az egész Gárdát bántotta az én hibás döntésem miatt. Még a saját oldalunk sajtója is. Ezúton tenném hozzá, hogy semmilyen portálon kommentárt nem fűztem a megjelent cikkhez, és a jövőben sem fogok, a nekem tulajdonított írással pedig én magam sem értek egyet. Ettől függetlenül lélekben örökké Gárdista maradok, és örülök, hogy- ha rövid ideig is- de igaz bajtársak között állhattam. Remélem, hogy azok a firkászok, akik napokig az én képeimmel bíbelődtek, egyszer majd megérzik, milyen súllyal bír egy rossz döntés. Mert szerintem ez, amit velem tettek, az volt. Bízom abban, és civil emberként is küzdeni fogok azért hogy eljöjjön a szebb jövő! Müller Nikolett |
Nikolett tegnap levélben jelezte a Gárda Főkapitányának, hogy szeretne kilépni a csoport soraiból. Valami ilyesmire gondoltam én is, mármint ami a lány lelkiállapotát illeti. Azért erről a levélről az elmúlt 20 év összes politikusa és politikai cikkírója példát vehet, mert ehhez az őszinteséghez kell a tartás és a gerinc, hogy képesek legyünk nyíltan elismerni, hogy igen, hibáztunk, nem a mentegetőző és egymást lejárató szájkaratéhoz.
