Tisztelt Szerkesztőség!
Megosztom Önökkel egy szomorú nap krónikáját. A helyszín Baranya megye egyik kistelepülése.
A család, amelynek jogi képviselője vagyok (nagyszülők, édesanya, két kicsi leánygyermek) tartozik egy pénzintézetnek (ebben sajnos eddig nincs semmi különös). Nincs haladék, nincs használati díj ellenében való ingatlanban maradás felajánlása az árverési vevő felé, a jogi érvek süket fülekre találnak, a dölyfös, lekezelő stílusú, még engem is durván sértegető, magát isteni szintre emelő végrehajtó bizony-bizony kilakoltat, rendőri biztosítás mellett, nehogy haja szála görbüljön.
Erre mondhatjuk azt, hogy aki tartozik, az fizessen. De bizony nálunk a felelős gondolkodás és életforma sem garantálja annak elkerülését, amibe ez a család belekerült. S szerény véleményem szerint ennek az az egyszerű magyarázata, hogy nem olyan a politikai és gazdasági környezet, mint amilyennek lennie kellene.
Továbbá megjegyzem, a követelés érvényesítése is lehet korrekt. Nagypapát a mentő elszállítja, mert a tartós pszichiátriai beteg nem tudja feldolgozni háza elvesztését, kést ragad, végezni akar magával.
A végrehajtó türelmetlen, elkezdődik az ingóságok kiürítése, melyet az új tulajdonos emberei végeznek, akik a végrehajtóval, annak helyettesével együtt felettébb viccesnek, mi több, röhejesnek tartják azt a szituációt, hogy a család viszi a régi baromfietetőt és a deszkákat is, mert nekik még szükségük lehet rájuk.
Vihogás, röhögés, "repkedő" lealacsonyító megjegyzések, úgy látszik, a legalább egymillió mélyszegénységben élő magyar család közé tartozó anya és gyermekei sorsa komikus.
Továbbmenvén, a szegénység ma Magyarországon egyesek szemében jó muri, igazi show-műsor látni, ahogy az ingóságok egymás hegyén-hátán átkerülnek a dédmama házának udvarára, ahol este 8 tájékán az anya kétségbeesve szembesül egy újabb gonddal, jelesül, hogy a holmijukat az éjszaka folyamán szétlopkodhatják.
Ekkor én telefonáltam a Baranya megyei gárdistáknak, tudnának-e segíteni - reménykedtem, talán már a következő napon - bepakolni a házba a bútorokat. Nem, nem másnap. Jöttek még aznap este, három autónyian, nők és férfiak, gyertyák mellett - ugyanis nem volt áram a félkész házban - biztonságba helyezték a család "értékeit".
S én örültem, mert a nap során többször elpityeredő gyerekek - az anyától tudom, rendszeresen járnak templomba, hangszeren játszanak, több tanulmányi versenyen is jeleskedtek, az okleveleket a gyertya lángjánál meg is mutatták - nyugodtan aludtak el.
Köszönet és tisztelet a Baranya megyei gárdistáknak, akik este, nem sajnálva szabadidejüket, nem törődve azzal, hogy másnap korán reggel munkába kell menniük, saját költségükön eljöttek és segítettek.
De mielőtt rákérdeznének, az elmúlt 8 év tragédiájáért felelős MSZP-s politikusok közül senki sem volt ott. Nekem speciel nem is hiányoztak.
Adjon az Isten szebb jövőt mindannyiuknak.
Dr. Horváth Katalin ügyvéd
Iványi Sándor
journalist
writer
Hungary
+ 36 52 744 137
+ 36 20 457 0743
Tekintse meg a honlapjaimat:
Please look my websites:
ivanyisandor.blog.com
ivanyisandor.blogspot.com
aquabuilder.blogspot.com
Forrás: postaimre.com
